NÉPSZABADSÁG 2002. MÁRCIUS 16. SZOMBAT

Gellér Balázs élete az Altató után

Kis Balázst mindenki jól ismeri. Már az is hétszer hallhatta a nevét, aki életében csakegyszer olvasta József Attila Altatóját. Mindenki ismeri, de senki nem tudja,ki is valójában kis Balázs. Nem tudják, hogy élt-e a versben szereplő kisfiú.Nem tudják, hogy felnőttként mi lett belőle.

A vers keletkezésének titkait csak kevesen őrzik, s ezen kevesek egyike Gellér Zsuzsa, aki Balázs-nap estéjén, gödöllői ott-honában mesélt bátyjáról, az Altató ihletőjéről. „Milyen ritka, szép név ez a Balázs!” —mondta 1935 januárja végén József Attila Ottó Gizella betegágya mellett. Ottó Ferenc zeneszerző húga már több hónapja feküdt kórházban. Császármetszéssel szült, utána trombózist, majd tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Egy sikertelen szülést már maga mögött tudó asszony nem bánta a szobafogságot, mert mindennél nagyobb öröm volt neki Balázs fia érkezése. Látogatója is volt elég, bátyja gyakran barátait is magával vitte. Egy ilyen betegvizit alkalmával adott ihletet József Attilának a pár hónapos Gellér Balázs az Altató megírására. „Három nap múlva a költő és nagybátyám együtt hozták el hozzánk a vers kéziratát. Feri bácsi erősködött, hogy Attila ajánlja neki a verset, ő majd megzenésíti. Hát úgy is lett” — meséli Gellér Zsuzsa. A költő a versről megfeledkezett. Csak halála után a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg először, s lassan Magyarország apraja-nagyja megismerte kis Balázst. Az olvasó számára a versben szereplő Balázs mindig kisfiú marad, de Gellér Balázs felnőtt, férfivá cseperedett. Az ötvenes évek derekán, ha tűzoltó nem is, de katona lett, s híradósként szolgált a Petőfi, majd a Maléter laktanyában. Balázs, aki értelmiségi származása miatt a gimnáziumot is csak estin végezhette, a katonaság idején arról álmodozott, hogy tanulmányait majd a Zeneakadémián folytatja, hiszen kiskora óta rajongott a zongoráért. 1956 decemberében szerelt le, s reményei hamar szertefoszlottak. „Bizonytalan idők voltak azok, főleg egy intelligens, tudásra éhes fiatal számára. A bátyám úgy érezte, el kell mennie az országból, s magával vitte legjobb_baratnd-met, a monori Zsíros Katit is. Én itthon maradtam, mert valakinek mindig maradnia kell, hogy cipelje a vállán a terheket. Édesanyánknak így is majd megszakadt a szíve, hogy Balázs ilyen messzire került el tőle.”

„A távolságot, mint üveggolyót meg-kapod…” — ígérte a költő. Ez a távolság először csak Bécset, majd Torontót jelentette. Balázs Kanadában villanyszerelőként dolgozott, majd számviteli főiskolát végzett, és főkönyvelőként kereste családjának a kenyeret. Mindkét fia már a tengerentúlon született. Gellér Zsuzsa Pétert és Tamást gyakran látta vendégül Magyarországon. „Az idősebbik fiú már tizenegy éves volt, mikor először hazaküldték nyaralni. Később már mindketten nyarakat töltöttek velünk. Az évek gyorsan teltek, éltük az életünket, mi itt, ők ott. 1996 húsvétján Balázs telefonált, hogy várjuk, mert négy nap múlva hazajön tíz napra…” Körbejárta rokonait, senkit nem akart kihagyni, mindenkit látni kívánt: utoljára. A család tagjai alig hitték el, hogy a derűs és erős férfi súlyos beteg. Két héttel magyarországi látogatása után Gellér Balázs kanadai otthonában elaludt örökre. Az Altató eredeti kézirata is elkerült a családtól az Irodalmi Múzeumba: kis Balázs halhatatlan marad.