A Gerbeaud cukrászda ablakai adventi multicégnaptárrá váltak, a térre malomkeréknyi hungarocell mézeskalácsokkal díszített óriás fenyőfa került, megépítették a budapesti Betlehemet – a Vörösmarty térre nemcsak az ország kézművesei, hanem a karácsony is beköltözött immár.

A téren évek ótaugyanazokat az árusokat látom újra, némely portékát még tavalyról felismerek. Amézeskalácsosnál veszek egy jól átfagyott perecet. Mikor majdnem a fogamattöröm belé, csak reménykedhetem, hogy azért akad itt még egy-két újdonság is.Tovább megyek. és a piros szőrmesapkák meggyőznek: igen. Érdekes módon, csak azord sztyeppékről érkezett körömcipős orosz nagyasszonyok merik felpróbálni abojtos-fülvédős kubánkákat.

A vevők egyébként – talán a sokcsillagos hotelekközelsége miatt – zömében külföldiek. Az eladók örömére. Meg nem is.  Hiszen a kötött- és szőttesárus kislányt afőnöke felelősségre vonja. amikor egy francia üres kézzel távozik. Hiába ahangos mentegetődzés: „Én kérdeztem tőle, hogy Sprechen Sie Deutsch? meg Do youspeak English?, de ő csak rázta a fejét”. A lánynak a szemköztibőrdíszművestől kellene tanulnia. aki: „Ríől ledör, fogd már meg, see!” -felkiáltással tukmálja a görgős bőröndöt egy amerikai nyugdíjas párra. Azt,hogy milyen sikerrel, már nem tudom kivárni. Egy másik faházban, üvegpoharak éskancsók mögött egy bácsi meséli fiatal segédjének, hogy pár hete még görcsbenfeküdt, és azt sem tudta, ki tud-e jönni a vásárra vagy sem. A népzenei CD-ketáruló lány jövője is bizonytalan, hiszen szomszédai jóvoltából lehet, hogy nemsokáig fog maradni. Azok ugyanis már az első napon szövetkeztek ellene „cincogós zenéi” miatt.

Ahogy a naplókat és könyveket nézegetem astandokon, belém botlik egy kendős, mozgó virágárus anyó. Mire előhalásznék kétszázast egy fagyöngy csokorért, már öltönyös turisták után szalad. A pénzviszont égeti a markomat, így hát veszek két deci kvázi forralt bort, amelyetszegfűszeggel, ujjnyi vastag narancskarikákkal és sok vízzel bolondítottak meg.Lassan belefáradok a nézelődésbe, s elcsigázva indulnék haza, de megpillantom akemencét, és felderülök ismét. Szalonnás-tejfölös lángosért állok sorba, éscsak ott döbbenek rá- a vásáron más magyarok is vannak. Őket a gőzölgő, sistergő, füstölő faházak körül lehet megtalálni leginkább. A külföldiek eszakaszon főleg távolról szemlélődnek, néha látni, ahogy egy-egy turistaszatyrokkal teli kézzel a fényképezőgépe után kutat. S lopva lefotózza, ahogyvéres hurkát majszol egy magyar Vörösmarty fóliaburába csomagolt szobra előtt.